Idén tavasszal eljutottunk Prágába. Hamar elkezdtük az út megtervezését, így jó alaposan utána tudtunk nézni, milyen programok közül válogathatunk a cseh fővárosban.
Lelkes állatbarátként a Prágai állatkertben tervezett látogatást vártam a legjobban. Az állatkertről mindenki csak elismerően nyilatkozott. Több helyen olvastam, hogy ez kontinensünk egyik legcsodálatosabb állatkertje. Azonban semmi sem készíthetett fel a valóságra.
Az Állatkertről
Buszjárattal jutottunk el az állatkertbe. Maga a Zoo a város szélén helyezkedett el, ami már önmagában nagyon szimpatikus számomra, mivel így az állatok nem voltak kitéve prágai nyüzsgésnek, zajnak és szmognak (nem mintha a cseh főváros különösebben szmogos lett volna).
Maga az állatkert hatalmas volt, 58 hektáros területű… és ezt pompásan kihasználták. A Fővárosi Növény és Állatkerthez képest meglepően nagy és fejlett volt. Nem túlzok, ha kijelentem: minden kifutó legalább háromszorosa volt annak, mint a budapestiben lett volna.
A zsiráfok kifutója például akkora volt, akár egy focipálya. Tényleg. Az elefántok istállói és kifutói is nagyon tágasak voltak. Az egy dolog, hogy a hatalmas terek miatt sokszor nem, vagy épp hogy csak láttunk egy-egy állatot, de az állatkert lakosai nyilvánvalóan elevenebbek és életvidámabbak voltak, mint a Magyarországi állatkák.
Az állatoknak amellett, hogy több helye volt, társasági életet is biztosítottak számukra: több kifutó volt, amelyen több, akár 4-5 faj is osztozott, emlősök és hüllők egyaránt.
A Prague Zoo az Amatőr Teknősbarát szemszögéből
A prágai állatkert teknősbarát szempontból is felemelő élmény volt. Számos alkalom nyílt szárazföldi és vízi teknős csodálásra. Sajnos a legtöbb terráriumhoz és kifutóhoz nem írták oda, milyen fajú páncélos lakik benne, így a legtöbb teknős ismeretlen volt, és maradt számomra. .
Azt nagyon volt látni, hogy itt nem salátával, paradicsommal és egyéb, nekik egészségtelen dologgal, hanem színtiszta gazzal etették a szárazföldi páncélosokat, akik a legtöbb esetben más hüllőkkel, vagy kisebb emlősökkel is osztoztak életterükön.
Egyedüli árnyoldal, hogy kicsit szégyellem, hogy ilyen remek alkalmam nyílt ezeknek a csodálatos állatoknak a megismerésére, ám mivel a teknősök nagy része idegen nekem, nem tudtam úgy értékelni a helyzetet, mintegy hozzá értőbb személy tette volna.
